Kedves Gazdi, Állatbolond!

 

Szeretettel és tisztelettel osztom meg Veled az alábbi kis írást, mely saját tapasztalat által született, és melyet szívből kívánok mindenkinek tudatosan megtapasztalni, és tudatossá válni az állatokkal való csodás együttélésben.

​

Hogy kedvenced valóban minőségi életet éljen Veled, és Te Vele…

​

(A fizikain túlmutató 'útmutató')

Az állatoknak lelkük van, érzéseik vannak, nem csupán ösztönlények. Én ezt vallom, hiszem. Mivel erős szimbiózisban élünk velük, élnek velünk, ezért nagyon erős hatással vagyunk egymásra. A tudomány oldaláról többször lett bizonyítva, hogy az állatokkal való kontaktus, kapcsolódás, kommunikáció, együttlét javítja az emberek mentális, érzelmi, lelki és fizikai állapotát is. Csupán az, hogy egy fogorvosi rendelőbe elhelyeztek egy akváriumot színes halacskákkal, nagyban csökkentette a páciensek stressz szintjét, és ebből adódóan a fájdalmuk is csökkent. És ebben az esetben még az érintés szóba sem jött. Így hát el tudjuk képzelni, hogy egy kis szőrmók simogatása milyen pozitív hatással lehet a lelkünkre, a gondolatainkra és érzelmeinkre? Főleg abban az esetben, ha együtt élhetünk egy vagy több kedvenccel, gondoskodhatunk róluk, szerethetjük, nevelhetjük, taníthatjuk, kísérhetjük végig őket az életben… Igazi ajándékok, megmentőink ők.

​

AZONBAN ugyanez elmondható fordítva is… Ha ők ekkora hatással vannak ránk, akkor vajon mi emberek milyen és mekkora hatással lehetünk rájuk? Mivel állataink energiában „gondolkodnak”, energiát érzékelnek rajtunk, bennünk, ezért ’hiperszenzitív’ lényekről beszélhetünk az esetükben. Már hamarabb érzékelnek rajtunk, bennünk valamit, bármilyen változást, mint amit még mi nem is sejtünk, legyen az testi, érzelmi vagy mentális változás (stressz, szomorúság, betegség, bánat stb.).

​

Képzeljük el, hogy nem volt túl jó napunk, és ezzel a gond- vagy problémacsomaggal megyünk haza, ebben az energiaburokban érkezünk meg. Mivel az állatok segítőink, gyógyítóink, tanítóink itt a Földön, ezt azonnal érzékelik, sőt… Ők „csak” szeretnék kiegyenlíteni azt az elcsúszott, felborult energiaszintet, amit tapasztalnak rajtunk, illetve általunk. Milyen jó haza menni arra, hogy az ajtóban riszál egy szőrös „fenevad”, s aztán csak osztogatja a puszikat, igaz? Vagy egy fekete, zöld szemű huncutka simul lábunkhoz, vagy boldogan szalad oda egy hosszú négylábú csak azért, hogy odahajthassa fejét vállunkra… Mindent képesek vagyunk elfelejteni ilyenkor, és csak a szeretet szikrázik a levegőben, körülöttünk, csak ott vagyunk velük abban a pillanatban. Éppen ezért hívhatjuk állatkáinkat ’gyógyítónak’, ’dokinak’, legyen ő tengerimalacka, hófehér cicuska, kajla fülű foltos kutyika, napsárga kanári, tüzes paripa, kendermagos tyúkocska, kicsi kecskegida vagy hatalmas dühös kos, vagy akár egy csillagszemű boci. Ők mindannyian tükrünk ebben a világban. Tükrözik azt, hogy hogyan is vagyunk éppen magunkkal, környezetünkkel, másokkal, hogyan vagyunk jelen éppen az életben, és ezt egy adott esetben szeretnék kompenzálni, ha pl. nem érezzük magunkat jól, vagy csupán szeretnék felhívni a figyelmünket valamire, ami nem egészen stimmel bennünk, illetve az életünkben. Jelzést adnak nekünk, amelyet nekünk kell felismerni. Ők így segítenek, viszont nekünk kell tudatossá válnunk ezen jelzésekre, melyek által változtathatunk életünkön, magunkon, s ezáltal változtathatunk a velük való kapcsolatunkon, és az állapotukon is, ha az szükséges. Az önismeret talajára visznek el bennünket…

​

A kutyák arra születtek, hogy szeressék az embert, hogy kötődjenek, vonzódjanak hozzá. Egy szobában egyedül hagyott kölyök az emberhez megy oda először, hamarabb kontaktál vele mint egy saját fajtársával. Csányi Vilmos, hazánk egyik kiemelkedő etológusa azt mondja, hogy a kutyák gyógyíthatatlan emberszeretettel születnek. Ők valóban így születnek meg, a vérükben, sejtjeikben benne van az emberszeretet, a feltétel nélküli szeretet. Ez nagyon megdöbbentő, csodálatos és hihetetlen dolog, ha belegondolunk, hogy egy lény, egy állat már eleve így születik meg, hogy bele van kódolva az irántunk táplált szeretet. Azta!!!

​

Valahol azt olvastam, hogy Isten úgy szerette az embert, hogy megajándékozta a kutyával. A kutya arra teremtetett, hogy imádja az embert. Így már sejteni vélhetjük ennek az ajándéknak a komolyságát és lehetőségét is.

​

A macskák mindig azon testrészünkre fekszenek, ahol érzékelnek egyensúlyhiányt, arra a szervre, csontra telepednek, ahol felborult az egészség. Ők így gyógyítanak bennünket. Az állatok gyakran elviszik azt a valamit, illetve átveszik tőlünk, legyen az éppen kialakulóban lévő betegség, kis eltérés, vagy rendellenesség a szervezetben, vagy akár egy rosszkedv.

​

Hálásak lehetünk állatainknak ezért (is)! Azonban éppen ezért meg is hálálhatjuk nekik ezt azzal, hogy elkezdünk odafigyelni magunkra testileg, érzelmileg, mentálisan; megvizsgáljuk, és rendszeresen megvizsgáljuk magunkat, hogyan is vagyunk éppen az életünkben, mi nyomja a szívünket, lelkünket, mi bánt, milyen eseménynek maradhatott nyoma bennünk a múltból, mi aggaszt, mi okoz még mindig fájdalmat, hogyan is vagyok úgy igazából.

​

Mi emberek kaptunk egy gyönyörű ajándékot, azonban egyúttal egy hatalmas felelősséget is, amit meg kell tanulnunk, meg kell értenünk, és felvállalnunk. Mindezt azért is, hogy tanulhassunk, fejlődhessünk állatkáink segítségével, hogy tudatosulhassunk ebben az emberi létben, melyet gazdagabbá, könnyebbé, vidámabbá, csodásabbá és varázslatosabbá tesznek kedvenceink.

​

Amivel én tudom támogatni kedvenceimet, illetve más gazdik kedvenceit és persze a gazdikat is, hogy a Lélekértés és IET módszer segítségével ’ránézek’ az állat és a gazdi kapcsolatára, magára a kedvencre és természetesen a gazdira.