Drága Lélek, Drága Útitárs!

Minden a kiscsibékkel kezdődött 1,5 évesen. A tatár kisfaluban, ahol gyermekkorom nyarait töltöttem el, nagymama házában csibék keltek ki aznap. Nem bírtam nem velük lenni. Addig nem aludtam el, míg nagyim be nem tette őket az ágyamba, így ez volt az első beavatásom az állatok világába. 😊 A gyerekkoromat városban és vidéken is töltöttem bocikkal, libákkal, tyúkokkal, kutyákkal, macskákkal és mindenféle állattal. 10 évesen kaptam meg első kutyámat, egy kis fekete keverék pamacsot, aki Lady névre hallgatott. Sétálni vittem az éjszaka közepén esőben, állatorvoshoz egyedül vittem el, etettem, gondoskodtam róla. Valahogyan természetes volt az egész folyamat, egy percig sem gondolkodtam rajta, hanem szívembe zártam minden egyes pillanatát a kihívásokkal együtt. Majd ugyanez ismétlődött papagáj, hörcsög, kanári barátokkal, és egy újabb kiskutyával, aki a “nagy szerelem” volt. Ő kezdett el úgy igazán ‘beszélni’ nekem, vagyis őt hallottam meg először, de még nem tudatosan. 26 éves voltam, és gyorsan el is kellett őt engednem annak ellenére, hogy tudtam, az életemet mentette meg.

​

Aztán pár évvel később jöttek a méhek, akik bezizegték magukat a szívembe, lelkembe. Örök és végleges szerelem lett belőle. Aztán a kutyák, cicák, galambok, és újra tyúkok, valamint kecskék és birkák. Volt egy anyakecske, akivel a lelkünk találkozott pár percre fent valahol a mennyben annak köszönhetően, hogy tekintetünk egymásba kapaszkodott hosszabb időre. A Szent Szellem ott volt velünk. Ezt hívják “annak a pillanatnak”. Ilyenkor még mindig csak a lelkem kiabált, hogy halljam meg őt végre, mert a testem mást csinált, a testem nem követte a szívemet. 

​

Aztán érkezett Ő, egy kék szemű ‘farkas’, majd egy libegő fülű turcsiorr és egy kis “sakál”. Köszönöm, JóIsten, hogy elküldted őket, hogy általuk ébredhettem, erőt gyűjthettem és léptem. Köszönöm az összes állatnak, akivel valaha találkoztam, kapcsolódtam, hogy ébresztettek, hogy irányt mutattak, hogy jelezték, üzenték az Utat. Végtelen hála nekik és minden égi és földi segítőmnek!

​

Az állatok mindvégig jelen voltak az életemben, és ez nagyon természetes volt számomra, amiből adódóan sokkal később vált világossá számomra, lettem tudatos arra, hogy az állatok segítőim, a hívásom, és hogy én is segíthetek nekik. Hiszek bennük, hiszem, hogy az állatok tanítanak bennünket embereket, példát mutatnak és visszavezetnek bennünket a természetbe, a zöldbe, saját valódi lényünkhöz, a szívünkbe, lelkünkbe. Ha nyitottak és érettek vagyunk erre, akkor minden választ megadnak.